Virginie

2019. március 28.

Milyen érzés MÁSNAK lenni? Mi az, hogy más? Aki szereti a fokhagymát, annak mindenki MÁS, aki nem szereti. Akinek fekete a bőre, annak a fehér bőrű ember más, a fehérnek meg a fekete. Aki eltér a tőlünk megszokottól, az más. Na de mihez képest? Mi a mérce? Mi magunk? Vagy az az embercsoport, ahová tartozunk?

Annak, aki hall, lát, nem korlátozott a mozgásban, nincs veleszületett rendellenessége, annak minden fogyatékos MÁS. És eszébe sem jut hálát adni a sorsának, hogy van látása, hallása, lába, és szellemi képességei teljes birtokában van.

Egy fiatal francia nő megrendítő és megható tanúságtétele késztetett újra arra, hogy erről beszéljek. Kényes a téma, ezúttal mégsem annyira, mint a megosztó homoszexualitás vagy a faji hovatartozás.

Ez a nő úgy született, hogy semmit nem hall. Örök csendben él. Az ilyen halláskárosodás gyakran jár a beszédkészség hiányával, csak különleges módszerekkel lehet megtanítani a beszédet.

Ez a nő megtanult beszélni, de nem hallja, amit mond, soha nem is fogja hallani a saját hangját. Siket. És volt bátorsága 12 millió ember elé kiállni, mert bár néma, van mondanivalója. Olyan mondanivaló, ami a szívem közepébe talált, és megrendített. Amivel 1000 %-ban azonosulni tudok. Ami könnyeket csalt  a szemembe. Amit itt láthattok ezen a videón, és aminek szövegét fordításban most itt közreadom.

Ne haragudjatok, hogy franciául van. De a fordítással így is követhető valamelyest.

Nézzétek a videót, olvassátok hozzá  a szöveget.

Le poignant discours de Virginie (Le Grand Oral)

« Je suis devenue avocate parce qu'on m'a dit que c'était impossible. » Le poignant discours de Virginie, sourde de naissance, qui a ému et impressionné le jury du Grand Oral ! Découvrez son autre prestation sur france•tv : bit.ly/GrandOral_Virginie

Közzétette: France 2 – 2019. február 20., szerda

Ez a hang, amin beszélek, zavarhatja önöket, kényelmetlenül érezhetik magukat tőle. Ez a hang, amit én magam nem is ismerek, soha nem hallottam, ez a hang 20 év munkájának a gyümölcse, 20 év logopédia, hetente háromszor. Úgy tanultam, mint a papagáj.

(taps)

Mikor 8 éves voltam, a többiek kivetettek maguk közül. Mikor 18 éves voltam, azt mondták, senki nem akar majd feleségül venni. Ezerszer akartam feladni. Ezerszer mondtam magamnak, mi értelme? Megéri folytatni? És aztán,  ami megmentett, az az, hogy beszédes vagyok.

(taps)

Szeretnék önökhöz szólni. És tudom, mit szeretnék mondani.

Aztán ügyvéd lettem. Azért, mert azt mondták, hogy ez lehetetlen. Hogy ez a foglalkozás nem nekem való. Ügyvéd lettem, mert ismerem az igazságtalanság érzését, ami a velőig hatol és elveszi az álmodat. Ami folyton azt mondogatja, miért én?

Mindez még több erőt adott. Hogy harcoljak. Hogy azzá a nővé váljak, aki ma vagyok. Egy szabad nővé, tele szenvedéllyel és álmokkal.

Hogy lehet élni, ha mások vagyunk? Ha megvan az ambíció, de nincs példa?

Ez a hang, ez én vagyok.  De ez a hang nem csak az enyém.

(taps, ováció, könnytörlés)

Ennek a hangnak története van, ami túlmutat az én történetemen. Mindenki, aki mint én, hallatja a hangját, hozzájárul ahhoz, hogy másként lássuk a világot.

És én, én itt vagyok ma este, hogy megvédjem a másféle emberek boldogságát és életerejét.

Kedves zsűri, kedves hallgatóság, segítsenek elvinni ezt a számomra oly kedves hangot a lehető legmesszebb, hogy az egész világ  hallhassa!

Nincs ehhez mit hozzátenni. Én megtettem a magamét, hogy minél messzebbre érjen ez a hang.

Lopes-Szabó Zsuzsa vagyok, a Gyuri bácsi lánya. Ez az én blogom, melyben nem csak gyógynövényekkel kapcsolatban olvashatsz, hanem utazásaimról, egészségről és gyerekekről is írok.