Ez egy nagyon érdekes cikk volt, amit megosztok most veletek. A szövegben említett Kew Gardens gyönyörű botanikus kertben tavaly jártam, mutatok néhány fotót, amiket Gyuri bácsi öccse, Szabó István készített.

És már megint egy adat arról, hogy a természet hátán élünk, és mégis, milyen ostobán irtjuk azt.

A nagymamámnak nem volt szeméttartója.

A konyhai maradékot a malac ette meg, mert bár városban lakott, a kertben hátul volt egy aprócska disznóól egy disznó számára, akit legnagyobb gyerekkori rémületemre egy hideg téli hajnalon kivégeztek. Ma is emlékszem, hogy dugtam a fejem a párnák alá, hogy ne halljam a visítását.

Szóval a disznócska kapta a moslékot, amiben krumplihéjtól korpán keresztül száraz kenyérig mindenféle olyan is volt, amit ma kikiáltunk szuper egészséges ennivalónak, mint például a korpa. Ma is látom, ahogy nagy fazékban melegítette esténként, karjával kavargatta, a korpa rászáradt a bőrére. Savanyú szaga volt a mosléknak, nem szerettem.

Állomás, sok időm van, gondolom, megiszok egy kávét. A vendéglátó egység- nem tudom másként nevezni, mert van önkiszolgáló része, ahol szendvicseket meg joghurtot és gyümölcssalátát lehet venni, de van kávépult is- amolyan vegyes bisztró, ami kiszolgálja az úton lévő embereket, akik csak egy falatot akarnak bekapni, vagy csak elütni az időt egy kávéval-mint jómagam is. Szeszes ital nincs.

A bisztró  (nevezzük így ) előtt asztalok és székek vannak, mindig van hely.

A gyerekneveléshez mindenki ért. Vagy legalábbis úgy gondolja. A gyereknevelés a világ legnehezebb és egyben legkönnyebb dolga.

Nekem kettő van, úgy neveltem őket, ahogy a legjobbnak gondoltam. Sok szeretettel, odafigyeléssel, aggodalommal, néha türelmetlenül. Kábé mint amikor egy vak ember egy sötét szobában próbál eligazodni. Még úgyabbul, mert a vakokkal ellentétben nekem nem adatott meg a nyolcadik érzék, hogy a bőrömmel is lássak. Tapogatóztam, néha falba ütköztem, aztán újra éreztem a teret magam körül.

Szombat reggel az Üllői úton haladunk kifelé a reptérre. Van időm bámészkodni, már régen felébredtem, nincs túl korán. Fél 9 lehet, a gépem 10-kor indul.