Megváltozott a menetrend. A szokásos délelőtti repülő, ami visszarepít Svájcba, mostantól reggel 6 órakor indul. Háromnegyed négykor keltem. Alig volt időm rendbe szedni magam, becsukni a bőröndöt, és
Sétálni szoktam itt a környéken. Csendes utcák vannak errefelé, alig van járókelő, ritkán jár autó. Néha balfelé indulok, ott a házak között, a játszótér mellett van egy hosszú,
Újra rákaptam az almaecetre. Egy ideig ittam, elég sűrűn és elég gyakran, aztán valahogy kiestem ebből a gyakorlatból, és el is feledkeztem egy időre. Most pedig újra előkerült
Lenyűgöz, vonz, ámulatra késztet az Atlanti-óceán. Csodálom, fejet hajtok a hatalmas víz előtt, talán azért is, mert Rák jegyben születtem. Volt szerencsém a közelében lakni. Öt percre voltunk
Eleinte fényképészhez mentünk, kiöltözve, kifésülve, az egész család. Saját gyerekkorom is így van dokumentálva. Ennek köszönhetően vannak fotóim a nagyszüleimről is, elmosódott, megkopott, gyűrött és mégis kedves fényképek.
A hajhullás azt jelenti, hogy naponta 100-nál több hajszál hullik ki. Oka többféle lehet: 1. Genetikus, amikor családi örökletes betegségről van szó. 2. Annak a nőnek, akinek sötét
A régi gyógynövényes könyv Ahogy írtam, ezt a könyvet egy kedves ismeretlen, névrokonom, Zsuzsa küldte nekem ajándékba. Nagyon megörültem neki, meg is köszöntem, ahogy illik. A recepteket csodálatosan
Ma itt alszom. Ritkán jövök, mióta meghalt, még ritkábban. Messze lakom innen, repülő hoz minden alkalommal. Több mint két éve, hogy üres ez a ház, amit olyan jól
Mutasd azt a képet, hadd nézzem meg közelebbről – mondta a rövidlátó Erzsike néni, és jó messzire kinyújtotta a kezét, amiben a fénykép volt.
Jóska bácsi utolsó kívánsága az volt, hogy hamvait szórják a Tiszába.
Ahogy a gyászoló család a hídon állva elérzékenyülve nézte az eseményt, hátul valaki az orra alatt dörmögve megjegyezte: úszni se tudott.
Bárcsak még egyszer hetven éves lehetnék – sóhajtott fel a kilencvenhárom éves Hilda néni.
„Az embernek is vannak gyökerei, csak nem látszanak!”
(Nyírő József: Uz Bence)
Hajszálgyökerek ezek, ezer kicsi szálacska, amik hihetetlen erősen kapaszkodnak a földbe. Az esti mesék, az óvodai mondókák, anyánk ruhájának az illata. És a nyelv, a semmihez nem fogható kincs, amit ajándékba kapunk.
Ezek azok a gyökerek, amik visszahúzzák az embert a szülőföldjére.