Szomorú vagyok, mikor azt látom, milyen helyrehozhatatlan károkat okozunk mi emberek a természetben. Esztelenül romboljuk a minket körülvevő világot, a Földet, ami otthont ad nekünk és táplál bennünket.
Arról, hogy mit tehet az egyén, én, te, mindenki, aki olvassa ezt, arról most itt küldök egy rövid példabeszédet. Aki érti, hallja meg.
Volt egyszer egy hatalmas, nagy-nagy erdőtűz. Az állatok rémülten, megbénultan, tehetetlenül nézték a pusztító lángokat.
Egyszer csak azt látták, hogy a kolibri odarepül, majd elrepül, és aztán vissza-visszatér, mindig pár csepp vizet hoz az apró csőrében, és oltja vele a tüzet.
“A tűz olyan hatalmas, a te csőröd pedig olyan kicsi, soha nem fogod tudni eloltani”, mondták az állatok.
“Megteszem, ami tőlem telik”, válaszolt a kolibri.
