„Mai települési formáink közül a leghagyományosabb a falu. A falvak voltak az igazi bázisai a magyar etnikumnak, amely a középkorban általuk terjedt szét a völgyeken át a Duna-medencét övező hegyvidékek felé.”
Kosáry Domonkos
A száz magyar falut bemutató könyvsorozatba, mely a magyar állam millenniumára jelent meg, olyan falvakat válogattak, melyek a magyar történelem kontinuitását jelképezik. Közéjük került Bükkszentkereszt is…” abból a célból, hogy a mai nemzet öntudatát, önbizalmát, alkotó készségét erősítse.“
Vajon mi teszi különlegessé ezt a kicsi falut? Mivel erősítheti ez a ma itt élő 1300 ember a magyar nemzet öntudatát?
A Bükk hegységben található község Magyarország egyik legmagasabban fekvő települése, egy átlag 600 méter tengerszint feletti magasságú völgykatlanban fekszik. Az első világháború után szubalpin klímája miatt gyógyhelynek minősítették, ahol vérszegénységet, pajzsmirigy betegségeket és tüdőcsúcshurutot kezeltek. Éghajlata a környező hegyek oltalmat adó védettsége miatt mentes a szélsőségektől.
A Bükk hegységben már az utolsó jégkorszak óta él ember. A Bükkszentkereszthez közeli Szeleta-barlangból előkerült leletek igazolták először az ősember létét Magyarország területén. Az i.e. V. évezredben egy sajátos műveltségű, földművelő, nagyállattartó csoport lakott errefelé, akiket a kelták követtek a késő bronzkorban. Impozáns földváraik maradványai ma is megtalálhatók a községhez közeli hegyekben.
Bükkszentkereszt az üveggyártásnak köszönheti létét. Az 1755-ben alapított első üzem üvegkészítői cseh-morva, lengyel és német származásúak voltak, akiket gróf Grassalkovich Antal hívott Magyarországra. Amikor megszűnt az üveggyártás, erdei munkásokat telepítettek az elvándoroltak helyére az ország északi, szlovákok lakta területekről. Így vált az üvegesek alapította, akkor még Újhuta nevű falu szlovák népességűvé.
A kis völgyben megbúvó falu vízben szegény, termőföld nélküli vidéken helyezkedik el. Lakosai fakitermelésből, szén-és mészégetésből, erdei gyümölcsök és gyógynövények értékesítéséből éltek évszázadokon keresztül.
A fellendülő turizmus új perspektívát adott az itt élőknek. Az 1930-a évektől egyre többen jöttek gyógykezelni magukat a híresen jó levegőjű településre, ahol aztán lett posta, autóbusz közlekedés, és lett azután víz is. 1940-ben pedig új nevet is kapott Újhuta, azaz Bükkszentkereszt.
A szlovák eredetű lakosság szívósan kivárta, míg jobbra fordul a sorsa, nem hagyták el Magyarországot. Senki nem kényszerítette őket anyanyelvük, kultúrájuk, identitásuk elhagyására, így szép lassan maguktól asszimilálódtak. Gyerekkorom emlékei között hallom a helybéli idősebb emberek által beszélt lágy hangzású szláv nyelvet, melybe itt-ott magyar szavakat kevertek. A fiatalok inkább magyarul beszéltek már, és a 80-as évekre majdnem kipusztult a szlovák nyelv. Ma újra tanítják a szlovákot a helyi iskolában, ápolják a kapcsolatot felvidéki településekkel.
Napjainkban a falu lakosságának egyik legjelentősebb jövedelemforrása a gyógynövények gyűjtése. Örvendetes módon feléledt a régi hagyomány, újra van értéke az öregek tudásának. Mióta Gyuri bácsi tevékenysége kiterjed lassan az egész országra, a faluban is előkerül a ládafiából a gyógyteázás szokása, és kiderült, hogy bár nem tulajdonítottak nagy jelentőséget neki, szinte minden családban használták a gyógynövényeket.
A tiszta környezet, az erős, gyógyhatású levegő valódi kinccsé teszik az itt növő galagonyát, szagos mügét, pásztortáskát, kakukkfüvet, bodzát, csalánt. Tavasszal a környező dombokon összefüggő virágmezőt képez a csillagvirág, a kankalin, a leánykökörcsin. Kirándulni, gyógynövényt gyűjteni tehát keresve sem találhat az ember jobbat.
A gyógynövények hagyománya tovább él és egyre erősödik Bükkszentkereszten. Ez egy olyan magyar falu, amely tovább gazdagítja a magyar történelmet, a magyar nép folytonosságát. A Bükk hegység páratlan szépsége, gazdag növényvilágának lenyűgöző változatossága pedig joggal növeli az ott lakók öntudatát.