Méghozzá nemek szerint. Mindkét nem rendelkezik biológiai és viselkedésbeli különbségekkel, melyek befolyásolják a betegségek gyakoriságát, súlyosságát és formáját nőknél és férfiaknál.
A biológiai különbség férfi és nő között 15-ször nagyobb, mint két férfi között.
A női XX és a férfi XY kromoszómák ugyanis minden sejtünkben jelen vannak, vagyis sejtjeink mindegyike rendelkezik ilyen vagy olyan nemmel. Az Y kromoszóma ellenáll a szklerózis multiplex-nek (ritkább férfiaknál) míg az X kromoszóma megvéd a ráktól (nagyobb százalékban a nőket).
Más tényezők is szerepet játszanak a betegségek nemek szerinti megoszlásában.
Társadalmi, kulturális, gazdasági okokat is kereshetünk. Hosszú ideig a férfiak többet dohányoztak és több alkoholt fogyasztottak, mint a nők, és bár a különbség csökken, a férfiaknál még mindig háromszor gyakoribb a májzsugor, mint a nőknél.
Az életmód is nagy szerepet játszik. Az ápolónőknél 25 %-kal gyakoribb a tüdőrák a belélegzett tisztítószerek miatt. A fejlődő országokban, ahol a nők nyílt tűzön főznek és belélegzik a füstöt, szintén gyakrabban fordul elő ez a halálos betegség.
Mindezeket a tényezőket vizsgálva azt látjuk, hogy egyes betegségek gyakoribbak vagy súlyosabbak egy-egy nemnél.
A csontritkulás négyszer annyi nőt betegít meg, mint férfit, az autizmus viszont négyszer gyakoribb a kisfiúknál, mint a kislányoknál. Az Alzheimer kór egyformán sújtja mindkét nemet, de míg a nőknél feledékenység és beszédbeli nehézségek, valamint depresszió és szorongás formájában jelentkezik, a férfiaknál agresszivitás a fő tünete.
Az infarktus esetében is vannak különbségek, melyek tragikus következményekkel járhatnak. Mivel a nőknél nem jelentkezik a tipikus tünet, vagyis a mellkasi szorítás, ők más jelekből (fáradtság, szédülés, légszomj) veszik észre, hogy baj van. Így átlagban egy órával később érkeznek a sürgősségi osztályra, mint a férfiak. A túlélési esélyük pár nap alatt a felére csökken emiatt. Ráadásul sokkal nehezebb megtalálni az elzáródás helyét, mivel a női erek átmérője kisebb és körülményesebb hozzájuk férni.
Mi a helyzet a klinikai vizsgálatokkal?
Nőkön 30 %-kal kevesebb vizsgálatot végeznek, a klinikai állatok is leginkább hímek. Nem vicc: előfordult, hogy nőgyógyászati jellegű daganatos betegségek rizikófaktorait is férfiakon kutatták. Az egyes számú női halálok, a szívinfarktus kutatását is kizárólag férfiakon végzik.
Az előítéletek még jobban kiemelik a nemek közötti egyenlőtlenséget. A “gyengébb nem” klisé miatt a női fájdalmát gyakran lebecsülik. Mivel fizikailag gyengébbnek tartják őket, a szívmasszázst is csak csínján alkalmazzák. Ha egy nő az utcán szívrohamot kap, kisebb esélye van, hogy újraélesztik, mint egy férfinak, mert a környezet fél fájdalmat okozni, és nem szívesen érinti meg a nő mellkasát.
A férfiak is áldozatul esnek a sztereotípiáknak. A nőknél sokkal gyakoribb csontritkulás rendkívüli módon alul van diagnosztizálva a férfiaknál, pedig a combnyaktörések egyharmadát ez okozza.
Betegeknek és orvosoknak, mindnyájunknak tanácsos lenne megszabadulni ezektől a káros beidegződésektől, melyek gyakran a neveltetésből származnak. Például egy férfi fájdalomtűrő küszöbe jóval magasabb, ha nő végzi a vizsgálatot. Összeszorítja a fogát azért, mert a kisfiúkat így neveljük: “egy férfi nem sír”. “Legyél erős, fiam”.
Sajnos a feminista mozgalmak néha hátráltatják ezt a folyamatot.
Ha betegségről van szó, nem lehet egyenlőnek tekinteni a férfiakat és a nőket. Évekkel ezelőtt nagy port vert fel az az eset, hogy egy bizonyos altatót kisebb dózisban írtak fel nőknek, mint férfiaknak. Ennek csupán fiziológiai oka volt, nem a hátrányos megkülönböztetés: a női szervezet rosszabbul reagált a gyógyszer nem kívánatos hatásaira, mint a férfiaké, hosszabb idő alatt tudta azokat semlegesíteni. Ugyanakkor a feministák hívták fel a figyelmet a klinikai vizsgálatokat illető aránytalanságra. Ez az egyenlőtlenség az oka annak, hogy az utóbbi években Amerikában több gyógyszert is ki kellett vonni a forgalomból, mert a csak férfiakon végzett klinikai tesztek során nem derült ki, hogy nőknél súlyos mellékhatásuk van.
Vannak biztató jelei annak, hogy a hátrányos megkülönböztetés, mely leginkább a nőket érinti, csökkenhet.
Egymás után alakulnak az egyesületek, szervezetek, melyeket női kutatók, orvosok, gyógyszerészek illetve betegek hoznak létre. A tudósok is elismerik, hogy az orvosi egyetemeken tanítani kellene a férfiak és nők közötti biológiai különbségeket. Ennek ellenére alig van egyetem, ahol valóban tananyag lett a férfi és női egészség.
