A veréb

Írta: / 2020. szeptember 4.

Szeretem a madarakat.  Ha hihető, hogy több életünk is van, én biztos, hogy az egyikben madár voltam. Szerintem szürke ruhás, városi koldus veréb, amilyenből ezrek csiripelnek mindenfelé.

Télen etetem a madarakat.

Szívesen nézem, ahogy odaszállnak a körtefára, félrebillent fejjel nézelődnek, tiszta-e a levegő, mielőtt hozzálátnának az elemózsiához. Válogatósak egyébként, nem minden magot szeretnek abból a keverékből, amit veszek nekik, persze madár-fajtája is válogatja, a tisztított napraforgó az egyetlen, ami mindenkinek kedvére van.

Veréb nincs nálunk, az városi madár.

A verebek ügyesek, majdnemhogy szemtelenek. Ha fagyit eszünk a tóparton üldögélve, a lábunknál várakoznak, hátha lehullik valami morzsa. Nagyobb épületekbe is beköltöznek télire, de egész évben is lehet őket látni-hallani raktárakban, raktáráruházakban.

A reptéren is ott vannak.

A minap körtét eszegettem a  terminálban a járatomra várva. Egyszer csak a mellettem levő üres ülésre felszállt egy kis veréb. Karnyújtásnyira volt tőlem, a körtét nézte erősen. Viccesnek találtam, inkább aranyosnak. Körbenéztem, ki látja még ezt a csöpp Isten teremtményét. Az üres ülésen túl egy lány ült, a telefonját babrálta. Szemben velem egy reverendás fiatal pap nézett valamit szintén a telefonján. A veréb csak ugrált, kíváncsiskodott rendületlenül.

Annyira nem voltam veréb valaha, hogy tudtam volna, vajon szereti –e a körtét.  De mivel más ennivaló nem volt nálam, hagytam a csutkán jócskán a gyümölcsből, és letettem a földre. A veréb azonnal lecsapott rá, elvinni nem tudta, mert túl súlyos volt, de forgatta, dobálta, eszegette.

Igazán kedves látvány volt.

A mellettem ülő lány felnézett a telefonjából, halványan elmosolyodott, aztán visszatért a telefonhoz, de időnként fel-felpillantott. A szemközti pap is felnézett, de nem méltatta figyelemre a verebet, nem mosolygott, szemlátomást nem hatotta meg a jelenet. És bár a veréb még percekig csipkedte a körtét, a pap nem nézett fel többet.

Sajnálni kezdtem őt, hogy nem veszi észre.

Persze ettől még lehet valaki kiváló szolgája Istennek.

Lopes-Szabó Zsuzsa vagyok, a Gyuri bácsi lánya. Ez az én blogom, melyben nem csak gyógynövényekkel kapcsolatban olvashatsz, hanem utazásaimról, egészségről és gyerekekről is írok.