„A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna – a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná „hová?” és „miért?” Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá. „
Így vágott neki öntudatlanul a világnak Szabó Gyuri bácsi is, hogy végrehajtsa kiszabott küldetését. Sok év után, sok kanyart írva vitte a sorsa az álom beteljesüléséig, melyben makacsul, tántoríthatalanul hitt.
Az álom, a küldetés és a feladat az volt, hogy hasznára legyen az embereknek. Szolgálni a betegeket, gyógyítani és tanítani, ez volt a dolga. Viszontagságos életútja kanyarokkal, kitérőkkel volt tele, akadályokat kellett legyőznie, hogy ráébredjen, mi is a feladata. Sok bátorság, kitartás, kellett ahhoz, hogy kiteljesedjen az élete, betölthesse szerepét közöttünk.
Az ő küldetése a gyógynövényes gyógyítás volt.
A gyógynövények ismerete olyan közkincs, amelyet az Égtől kaptunk, ajándék a Föld lakóinak, egy különös, rendelkezésünkre bocsátott élő és alkalmazkodó erő és entitás, amely azonban önmagában mégis kevés maradhatna, ha nem párosulna hozzá az emberi tudás és tapasztalat, a népi gyógyítás évezredes, örökölt, szerzett, generációs bölcselete.
Kérdés, ki az, aki korlátaival és lehetőségeivel együtt ismeri ezt a kincset, és megvan hozzá a kellő bátorsága és hite, hogy alkalmazza önmagán és másokon is? Őbenne megvolt, mert megvolt benne a tudás biztonsága. A természet szerelmese volt. Tudta, hitte, hogy a Teremtő minden bajunkra létrehozta a megoldást, csak meg kell találni azt. De tudta a veszélyeit is, amiktől óva intett mindenkit:
A természet varázsát ontja bőven.
Shakespeare
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!
A hiteles gyógyító és a megfelelően alkalmazott gyógymód átalakít, begyógyít, megváltoztat, új erőket generál, irányt mutat. Nem nélkülözi soha a saját felelősségünket a gyógyulásban.
Gyuri bácsi hiteles volt. Tudása több generáció tapasztalataira és állandó önfejlesztésre, nyitottságra, tájékozódásra épült. Utolsó mohikán, aki a szájhagyomány forrásait tudatosan felhasználva, ősi alaptartalmakat adott át a következő generációknak.
Most elment, de ne mondjuk, hogy itthagyott bennünket, hiszen szelleme, öröksége most is itt van velünk. Túlmutat az emberi léten, mert öröktől fogva létezik és örökké megmarad.
Jönnek majd az utódok, akik őrzik a tüzet, felnő egy nemzedék, amely a nyomában lépked.
Egy fa kidől, messze hangzik,
Nő az erdő, ki hallja?
