A beszéd eszköze, a nyelv, mindig vonzotta a fantáziámat. Hogy a kifejezésnek ez az egyik leggyakrabban használt formája fontos szerepet tölt be az életünkben, az nem is vitás. De hogy mi mindent árul el, nem is gondolnánk.
A nyelv élő valami, a beszélői tartják életben, formálják, alakítják. És tükrözi az azt beszélő nép mentalitását, kultúráját és múltját, sőt földrajzi helyzetét.
Angolul és franciául jól beszélek, portugálul is elboldogulok, ebből kifolyólag sokat értek a spanyolból és az olaszból is. Szívesen hasonlítom anyanyelvemhez ezeket az idegen nyelveket, időnként egész elméleteket gyártok a különbözőségek alapján.
Megosztom ezeket most, mert el lehet gondolkozni rajtuk, néha nevetni egyet a furcsaságon, és talán jobban el tudjátok fogadni a másféle gondolkodást.
Család
A magyar nyelvben létező ‘testvér’ szó és fogalom sok nyelvben nem ismert.
A latin nyelvekben idősebb/fiatalabb lány/fiúrokon szavak vannak, amiket a magyar határozott pontossággal fogalmaz meg: nővér, húg, báty, öcs. Ezek gyűjtőneve a testvér. Van ilyen az angolban, a sibling, elég ritkán használják. Tehát maradjunk az angolnál, a younger sister helyett nekünk van a húg szavunk. Kiváló. Mit mutat ez?
Hogy az ősmagyaroknak rendkívül fontos volt a családi viszonyok tűpontos megfogalmazása, ezért külön szavakat kreáltak ezekre. A ‘vej’ szó az angolban ‘son in law’, azaz szó szerinti fordításban a jog által kapott fiú. Furcsa. Minden ‘jog által kapott’, a meny, a nász és nászasszony, sógor és sógornő.
A franciában minden ilyen rokoni kapcsolatra a ‘szép’ szavakat használják. Belle-fille. Széplányom. Szépfiam. Szépanyám. Szépapám. Körülírják azt, amire mi külön szavakat találtunk ki.
Táplálkozás
A portugálban a tenger gyümölcseinek és a halak fajtáinak irtózatosan nagy szótára van. Miért? Mert az óceán mellett laknak, fogták, ették ezeket. A magyarban miért nincs szó a 83 féle rákra, kagylóra? Mert nem kellett. Az ősmagyarok mindennapi eledele nem a hal és annak változatai voltak.
Egzotikus gyümölcsök magyar neveit is mostanában kreáljuk, mert ha nincs a jelenség, ugyan honnan lenne rá szó? Datolyaszilva tudja valaki, mi az? A számunkra vicces „kaki” nevet viseli máshol, ahol ismerik ezt a mézédes, piros gyümölcsöt, aminek hajszálvékony héja van és olyan finom húsa, hogy a legfinomabb lekvár elbújhat mellette.
Földrajzi környezet:
Faludy Györgyöt a híres költőt kérdezték, miért nem ír verseket angolul. Akkor már Amerikában élt egy jó ideje. Azt válaszolta, hogy azért nem, mert a szavak annyira mást jelentenek idegen nyelven. Ha azt mondjuk pl. egy portugálnak, „erdő”, akkor paratölgyeket képzel, szétterülő koronájú, nem túl magasra növő örökzöld tölgyeket, olajfákat, mandulafákat, narancsfákat és fügefákat. A svájcinak a méregzöld fenyőerdőt jelenti az erdő szó. A magyar tölgyeket lát, bükkfákat, lombos erdőt.
A földrajzi környezethez idomult a nyelv is. A minket körülvevő fákra, növényekre van szavunk, és biztos nem tudjuk, hogy hívják magyarul azt az afrikai, akáchoz hasonló fát, amit olyan szívesen rágnak a zsiráfok. És ha már itt tartunk: a kínai-indiai stb. gyógynövényeknek is nehezen találunk neveket, mert nem körülöttünk nőnek.
Elavult szavak
Aztán miért van az, hogy már alig van ember, aki tudja, mi a sajtár, mit jelent köpülni, milyen a fejőszék? Mert ezek a tárgyak kikoptak a mindennapi használatból, ezért a szavak is feledésbe merülnek.
Vicces szólások:
Ha esik az eső és süt a nap egyszere, magyarul azt mondjuk, veri az ördög a feleségét. Portugáliában ilyenkor a tündérek fésülködnek.
A magyar a pénzt keresi, a francia nyeri, az angol csinálja. Ez sajnos a mentalitást is tükrözi- mi keressük, de nem találjuk? Keresés másik aspektusa: ha valami hiányzik, azt mondjuk, keresd meg. Az angol azt mondja, találd meg. Utóbbi nekem jobban tetszik. Nem keresni akarjuk, hanem megtalálni, nem igaz?
Ha valaki sokat akar markolni, azt mondjuk, nagyot akar a szarka, nem bírja a farka. A francia ilyenkor azt mondja, hogy ‘nagyobbat akar szellenteni (ide helyettesítsd be a szó durva változatát) mint amekkora hátsója (ide is a durva változat jön) van’. (És ezt ők habozás nélkül kimondják).
Ha siet valaki, a francia azt mondja: ‘siet mint a beöntés’. Hát nem aranyos? és milyen találó. A beöntés tényleg nem várhat.
A nagyon erős, közönséges szagú dolgokra pl. kölnivíz, a portugál azt mondja, ‘apácafing’. (Ezt most muszáj volt leírnom, elnézést kérek a finnyás olvasóktól).
Portugáliában az egyik kedvelt édesség a ‘tevenyál’ nevet viseli. Brrr. Egyébként finom, csak a neve furcsa-tükrözi a 400 éves arab megszállást. Egy másik a költői „mennyei szalonnácska” nevet viseli .
Nálunk, ha mindent akar valaki, azt mondjuk, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. A franciák azt mondják, hogy vajat is akarja meg a vaj árát. Továbbfejlesztett változat (Svájc) és a tehenész lányát.
Magyarországon esik, mintha dézsából öntenék. Angliában kutyák és macskák esnek az égből, ha szakad az eső.
A magyar nyelv a buta emberre azt mondja, buta, mint a hátsóm. A francia szerint buta, mint a lábam.
Mi azt mondjuk, ismerem, mint a tenyerem. Az angol ezt is mondja, meg azt is, hogy ismerem, mint a kezem fejét. A franciában ez úgy hangzik: ismerem, mint a zsebem.
Ha üres a város, azt mondjuk, nincs egy lélek sem. A franciában még egy macska sincs.
Mi azt mondjuk: az anyatejjel szívta magába valaki azt a tudást, amivel született. A francia nyelvben az anyatejet a cumisüveg helyettesíti.
A gyűjtemény persze távolról sem teljes, és még az sem biztos, hogy a legérdekesebbeket válogattam ki. Csak azt akartam mondani, hogy ezek a furcsaságok más népek más nyelveiben tükröződő mentalitást mutatnak. Mint ahogy a mi észjárásunk is egyedi a világon.
