Most adják a moziban ezt a filmet, tegnap megnéztem. Az atombomba feltalálójáról, Robert Oppenheimer atomfizikusról és az atombombáról szól, a 40-es években játszódik.
Az utóbbi idők legjobb mozija volt annak ellenére, hogy 3 órás, mega hosszú film.
A szereposztás parádés, a rendező jól ismert, a forgatókönyvet jól megírták (a rendező felesége), a téma érdekes.
Azon kívül, hogy magyar résztvevői is voltak a kutatásnak, aki szerepelnek a filmben (Szilárd Leó, Teller Ede), ami külön érdekesség, maga a téma rengeteg kérdést vet fel. Nem mondok újat azzal, hogy az atombomba-hidrogénbomba megépítése ma is fenyegető következményekkel jár. A filmben nagyon jól különválik a tudomány-tudósok és a (nagy) politika szerepe és hozzáállása.
A jól sikerült kísérleti robbantás után a projekt katonai részét vezető tábornok Washingtonba készül teljes jelentést tenni, Oppenheimer vele akar tartani. A Matt Damon által játszott tábornok értetlenül néz rá, és azt kérdezi: minek?
Ekkor válik világossá Oppenheimer számára, hogy kicsúszott a kezéből a döntés joga, és olyanok kezébe került, akik nem tudják felmérni a következményeket vagy nem veszik azokat tekintetbe, azért, hogy elérjék politikai céljaikat.
Később mégis fogadja őt Truman elnök, hogy gratuláljon neki. Oppenheimer elmondja, hogy be akarja záratni a Los Alamos-i kutatóközpontot, és a területet vissza akarja adni az indiánoknak. Erre az elnök kitessékeli őt a Fehér Házból mondván, látni se akarja többé ezt a „nyivákoló tudóst”.
Remélem, nem árultam el túl sokat a történetből, nem az volt a célom. A mostani politikai helyzet sajnos azt mutatja, hogy nem hiába aggódtak a tudósok a beláthatatlan következmények miatt. Több ország rendelkezik ma nukleáris fegyverekkel, és csak remélni tudjuk, hogy egyik sem fogja használni őket.
Tegnap este a moziban szokatlanul sokan voltak, a jegyért sorba kellett állni, a nézőtér majdnem tele volt. Akármerre néztem, huszonéves fiatalok ültek a székeken, akik fegyelmezetten, csendben nézték a filmet. 3 órán keresztül nem volt zacskócsörgés, pattogatott kukorica szag és üdítő nyitogatás.
Csak abban bízhatunk, hogy ezek a fiatalok, aki a jövőt tervezik és hajtják majd végre, okosabbak lesznek nálunk, és kiállítási tárgynak fogják csak használni a bombákat. Megmutatni, hogy milyen ostobák voltak elődeik, akik majdnem elpusztították önmagukat.