Ma leszedtem a kertünkben a levendulát. Vagy 20 bokor van, még apámmal ültettük őket.
Most vannak a legjobb állapotban a virágok: félig kinyílva, ilyenkor kell szedni, mert leszedve is dolgozik még a növény, a ki nem nyílt virágok is ki fognak nyílni szárítás közben.
Hogy mikor is kell szedni, azt megmondja egyébként a természet.
A mi bokraink tele vannak méhekkel, pillangókkal, darazsakkal, tehát van mit legelni a virágokon. Az elnyílt virág nem érdekli őket, és az sem, amelyik még nincs kinyílva.
A levendulát elég könnyű szedni, összefog az ember egy csomót, elvágja a szárakat úgy 10 centivel a virág alatt, kész is. Egy baj van csak, hogy délben, napfényben kell leszedni, mert olyankor a legmagasabb az illóolaj tartalma. Ebben a hőségben elég emberpróbáló feladat.
Így szárítsd a levendulát:
A neheze utána jön: meg kell szárítani, kiterítve, nem túl vastagon. Az enyémeket naponta forgatni kell majd, mert elég sok van egy csomóban. Szűkös a hely. Közben a benne ragadt darazsakat, méheket ki kell tessékelni az ablakon. Meg szoktam rázni a csomót, ha zümmög, még van benne valaki.
Ha megszáradt, ami kb. 1 hét lesz ebben a melegben, ki fogom rostálni, majd arról is küldök képet. Azután vászon zsákba teszem, be a szekrénybe illatosítani, molyokat űzni.
Egy kis levendula történelem
A levendula az antikvitás egyik legkedveltebb növénye volt. Egy font (fél kilogram) levendulavirág ára egy mezei munkás egész havi bérének megfelelő összegbe került. Botanikai neve a latin lavare – tisztítani, mosni igéből származik, mivel leginkább a fürdőket illatosították virágával, de már ismerték fertőtlenítő, idegnyugtató hatását is. A hagyomány szerint a levendula a szerelemben a szüzesség, a hűség, a házasságban a boldogság és béke jelképe. Nyugtató hatása miatt sírós csecsemők bölcsőjébe tették. Szélesebb körben csak a középkorban terjedt el.
Szerelmes levelek papírja is levendulaillatú volt – amíg még írtunk szerelmes leveleket… A franciák is régóta kedvelik és használják a levendulát, sőt, a valódi levendulát francia levendulának is hívják külföldön. A világ levendulatermésének fele mind a mai napig Provence- ból, Dél-Franciaországból jön.
Magyar nyelven először Méliusz Juhász Péter Herbáriumában (1578) találunk róla részletes leírást. 100 évvel később már termesztéséről olvashatunk a pataki és a fogarasi vár összeírásában. Az első jelentős levendulaültetvényt az 1920-as években Bittera Gyula létesítette Tihanyban.
A levendula jótékony hatásai
Teát a virágjából készíts alvási zavarok, idegfeszültség esetén. Erős, kesernyés íze miatt inkább más teafüvekhez kiegészítőnek ajánlom, elég belőle egy csipetnyit tenni pl. a citromfűteába. Nyugtató, epehajtó, epeműködést szabályozó hatása van. Ideges szívdobogást, migrént, szédülést, melankóliát szüntet, enyhe vízhajtó hatású, ideges gyomor- és bélpanaszok esetén is ajánlott. Túlzott mennyiségben fogyasztva (több mint napi egy csésze tea vagy 5 csepp illóolaj) szédülést, émelygést, fejfájást, hányást okozhat.
Este, lefekvés előtt kell meginni. A virágból olajat is préselnek, ezt kockacukorra csepegtetve ideges gyomorgörcsöt, csuklást szüntet, ha pedig a halántékot dörzsöljük be vele, elmulasztja a fejfájást. Idősek otthonában, kórházakban is párologtatják az olaját, hogy jobban aludjanak a betegek. Reumára, köszvényre is jó.
Külsőleg inhalálásra, légúti gyulladások, hörgőgyulladás ellen használhatjuk. Illóolaja zúzódások bedörzsöléses kezelésére kiváló. Antibakteriális hatása sebek, megégett, gyulladt bőr, rovarcsípés kezelésére teszi alkalmassá. Szekrényekben illatosításra, molyok távol tartására használhatod.
