Egyik kedvenc költőm Kányádi Sándor. Viseltes kötetek mutatják, hogy gyakran forgatom őket, akár azért, mert megfelelő idézetet keresek valahová, akár azért, mert megfelelő verset keresek a hangulatomhoz.
Egy zárójel: Faludy György járt egyszer nálunk, és megkértük, dedikálja a verseskötetét. Mikor kezébe adtuk a könyvet, belelapozott, látta, hogy bele van firkálva, sorok aláhúzva, a kötet maga is elég viharvert.
Erre lelkesen azt mondta: ez a könyvet forgatják, a verseimet olvassák, örömmel dedikálom!
Egyszóval a Kányádi kötet is ilyen kopottas állapotban van. Sajnos az ő kezébe már nem adhatom a versei gyűjteményét.
Sok kedvencem van a versek között, az egyik ez:
Kések
Kések villognak bennem.
Markolnám, dobnám, döfném
egyszerre valamennyit.
Gondosan kiválasztom a
legélesebbet – és
szelíden
kenyeret kanyarítok a
fiamnak.
Ez a pár sor hatalmas tanítást hordoz. Elmondom, figyelj csak: a költő szörnyen mérges. Késeket dobálna mindenkibe, többekbe egyszerre, a világra dühös, nem tudjuk, miért, de nem is fontos. A kés gyilkos fegyver, azért használja ezt a hasonlatot. Késsel megölni valakit nagyon személyes dolog. Ahhoz közel kell lennie az áldozatnak. A kés ősi fegyver, ősibb, mint a pisztoly, a puska, és azokat messziről is lehet használni, a kést ellenben nem.
Villognak a kések: az ádáz gyűlölet, a fehér harag, az ősi düh.
Kiválasztja a legélesebbet, vagyis már csak egy valakibe akar döfni. Kíváncsivá tesz, vajon kibe. De ezt se tudjuk meg.
Mert itt a gondolatjel, és a zseniális hátraarc, a meglepetés, a harag és düh feloldása. Szelíden, mondja, szelíden, már nem a harag dolgozik benne, az eltűnt valahová.
Kenyeret kanyarít a fiának. Mennyi minden benne van ebben a 2 sorban! A kenyér, az élet. A kés, az előbb még a halál volt. De a kés nem csak gyilkos fegyver: a késsel vágunk kenyeret, szalonnát, hámozunk gyümölcsöt, faragunk fát, késsel operál az orvos.
A késsel, a gyilkos eszközzel a fiának vág kenyeret. A gyerek szimbóluma a szeretet, ami legyőzi a gyűlöletet. A gyerek a jövő, a folytatás, az ártatlanság, az élet. A gyilkos dühöt szembe állítani a szeretettel, az ádáz haragot a szelídséggel, a szebb jövőt a gonosz jelennel, ez a lecke.
Adott esetben nagyon nehéz átértékelni a dolgokat, félretenni a haragot, a gyűlöletet átváltani szeretetté, a halált életté, a féktelen dühöt szelídséggé.
Ezért (is) szeretek verseket olvasni. Hogy átvigyen egy más dimenzióba, a mindennapokon túlra, a jelentéktelen bosszúságokon és saját személyem fontosságának tudatán túlra, a bölcsesség és átértékelés világába.
Kezdd a napot egy verssel, mondja egy kedves barátnőm. Aki nem így tesz, más gazságokra is képes, teszi hozzá.
