Varsóban jártam a közelmúltban, és nem először, mert a lányom és Maja unokám itt laknak. Maja apukája ugyanis lengyel, itt dolgozik.
Méhekkel 6 évvel ezelőtt kezdtünk foglalkozni. Az (utólag belátom, kicsit túl naív) alapötlet az volt, hogy ebben a nyugodt, tiszta környezetben, ahol élünk, fel tudjuk ajánlani egy pár családnak a túléléshez szükséges életkörülményeket.
Nem azért osztom meg, mert szeretném, ha a fél világ látná, milyen ügyes vagyok. Nem is azért, hogy a másik fele meg irigyeljen, hogy milyen jó nekem. Mert ugye a facebook/instagram stb. erről szól.
Nem, nem ezekért. Hanem mert nemrégiben tanultam egy technikát, hogyan lehet könnyen és gyorsan virágládába ültetni a cserepes virágokat. Biztos van rajtam kívül legalább egy ember, aki még nem ismerte ezt…annak az egynek írom.
Úgyhogy mondom, illusztrálom.
Nyaralni voltam és tanulni.
Szeretem a növényeket, hát itt volt mit nézni. Buja, trópusi és féltrópusi növények között bámészkodtam egész nap.
A nagymamámnak nem volt szeméttartója.
A konyhai maradékot a malac ette meg, mert bár városban lakott, a kertben hátul volt egy aprócska disznóól egy disznó számára, akit legnagyobb gyerekkori rémületemre egy hideg téli hajnalon kivégeztek. Ma is emlékszem, hogy dugtam a fejem a párnák alá, hogy ne halljam a visítását.
“Ha nem volnának méhek, az emberiség 4 év alatt kipusztulna.” – Albert Einstein