Varsóban jártam a közelmúltban, és nem először, mert a lányom és Maja unokám itt laknak. Maja apukája ugyanis lengyel, itt dolgozik.
Sokáig nem tudtam, hogy ezt a várost 1944-ben teljesen kiürítették a németek, az ott élő közel 1 millió embert táborokba hurcolták vagy kivégezték, a bombázások után még épen maradt épületeket porig rombolták.
Lengyelország fővárosa ma a béke szigete.
Lüktető nagyváros sugárutakkal, széles járdákkal. A rossz nyelvek szerint a szovjet megszállás ezt az egy jót tette a lengyelekkel: az újjáépített városban orosz mintára szélesek az utak
és rengeteg a park.
Ebben a parkban van egy kávézó, ahol ilyen finomságok kaphatók:
A város területének 40 %-a zöld tér: parkok, játszóterek, fás ligetek.
Rengeteg gyerek van.
Itt is alszik egy…
Úton-útfélen babakocsik, szaladgáló, bicikliző kisgyerekek. Kismamák. Fiatal családok. Sok-sok játszótér, ahol a homokozóban otthagyott, mindenki által használható játékok vannak.
Széles bicikliutak vezetnek keresztül a városon, okosan a járdák mellé építették őket, így nem zavarják (vagy épp veszélyeztetik) egymást autósok- kerékpárosok.
A parkok közül csak kettőt láttam: a Lazienski nyűgözött le méreteivel, szépségével. Ez a 76 hektáros, amiről az elején beszéltem.
Itt 60 éve minden vasárnap ingyenes szabadtéri zongorakoncertek vannak, melyek ezreket vonzanak. Ha nem jut a több száz székből ülőhelynek, a szépen gondozott gyepre a saját plédet is le lehet teríteni.
A koncerteken Chopin darabokat játszanak, magyar zongoristák is szoktak szerepelni.
A csónakázó tó partján ábrándoznak a szerelmesek:
Nem messze innen van a magyar követség
Van Varsóban magyar intézet, ahol a rendezvények mellett magyar ovi is működik. Sokat jelent ez azoknak, akik Magyarországtól távol élnek, de szeretnék, ha gyermekük a magyar kultúrát is magába szívná.
Nyilván nem csak jó dolgok vannak a lengyel fővárosban, de én csak olyanokat láttam. Úgyhogy csak ajánlani tudom, menjetek, nézzétek meg Varsót.
