Rend a lelke mindennek

Állomás, sok időm van, gondolom, megiszok egy kávét. A vendéglátó egység- nem tudom másként nevezni, mert van önkiszolgáló része, ahol szendvicseket meg joghurtot és gyümölcssalátát lehet venni, de van kávépult is- amolyan vegyes bisztró, ami kiszolgálja az úton lévő embereket, akik csak egy falatot akarnak bekapni, vagy csak elütni az időt egy kávéval-mint jómagam is. Szeszes ital nincs.

A bisztró  (nevezzük így ) előtt asztalok és székek vannak, mindig van hely.

Az egyik asztalon ott egy bakelit tálca, rajta egy kávé és egy tányéron kifli. Croissant pontosabban. A székeken nem ül senki. Elmentek még venni valamit, gondolom én, és leülök egy szomszédos asztalhoz. Kortyolgatom  a kávémat, bámészkodok, szeretem figyelni az embereket, találgatni, honnan jönnek, hová mennek.

Eltelik egy kis idő, a szomszédos asztalhoz még mindig nem jön senki. Nyilvánvalóvá válik, hogy otthagyta valaki az ennivalót, lehet, hogy sebtében el kellett rohannia, mondjuk, hogy elérje a vonatát.

Egyszer csak azt látom, egy középkorú, átlagosan, tisztán öltözött férfi letelepszik az asztalhoz. Lopva körülnéz (ekkor már tudom, nem ő a tálca tulajdonosa), majd elveszi a croissant, enni kezdi. Nézegeti a kávét is, de ahhoz nem nyúl.

Picit furcsállom az esetet, az ember nem  néz ki sem csavargónak, sem hajéktalannak. Nem látszik olyannak, mint aki rá van szorulva a más által otthagyott ennivalóra. De civilizált ember mégsem enné meg azt a croissant, gondolom. Nem izgatja, ki fogdosta össze? Szereti a potyát? Fura az egész. Valami nincs rendben ezzel, az biztos.

Aztán a férfi megeszi a croissant, majd legnagyobb meglepetésemre megfogja a tálcát, annak rendje és módja szerint kidobja a megfelelő helyre a szemetet, papírt a papírgyűjtőbe, a tálcát a kávéval felteszi a piszkos edény állványra. Akkurátusan, ahogyan egy jó honpolgár teszi, majd továbbáll.

Akkora az ellentmondás a viselkedésében, hogy mosolyra fakaszt.

Máig sem tudom hová tenni a történteket, mit láttam? Egy öntudatos környezetvédőt, aki nem hagyja az ételt pocsékba menni? Egy jólnevelt csavargót? Egy munkanélkülit,  aki őrzi a látszatot, de közben  minden fillér számít neki?  

Sosem fogom megtudni. Nem kérdezhettem meg, ugye ti is így gondoljátok.