Sokszor keresem a témát, amiről írhatnék. Nem mindig jön az ihlet, és erőltetni nem lehet az írást. Abból csak nagyon
Pedofília? Zaklatás? Mit csinálsz, ha ilyet látsz??? Ez nem egy aranyrög. Csúnya a történet, azért mesélem el, mert engem elszomorított,
A nő és a férfi bekanyarodtak a bevásárlóközpont előtti parkolóba. Hideg téli nap volt, kora délután. Kiszálltak az autóból, elindultak a bejárat felé.
A szabálytalanságot tökéletesre vinni csak akkor sikerül, ha tajtrészeg az elkövető, nincs jogosítványa és lopott targoncát vezet országúton. Ez történt a minap.
Lorenzo olasz kisfiú gyógyíthatatlan betegségét a bankár apukája tartotta kordában egészségügyi végzettség nélkül, csak a józan eszére hallgatva.
„Sosem tudod meg, hogy működik-e, ha nem próbálod meg,” a bankár papa mondása sok helyzetre érvényes ma is, itt is.
Vigyázzatok magatokra!
Órákig tudom bámulni az embereket az utcán, ezen a hatalmas színpadon. Nézem arckifejezésüket, hajviseletüket, csomagjaikat, ruhájukat, lábbelijüket. Elképzelem, hová mennek, hogyan élnek, milyen az otthonuk, a munkahelyük.
Az élet egyik legnagyobb ajándékának tekintem, hogy szerető családom van, akikkel öröm együtt lenni, és akik igénylik a többiek- egymás jelenlétét.
Az ünnepeket családi békében és nyugalomban töltöttük. Utána pihenésként elolvastam egy pár könyvet, amelyeket most nektek is ajánlok.
A múltkor néztem a híreket. Belgiumból jött a riport, egy trafikos nyilatkozott.
“10 óra felé 3 kapucnis fiatalember jött be a boltba, és pisztolyt rántva a bevételt követelték. Azt mondtam nekik, hogy gyerekek, nemrég nyitottam, üres a kassza. Gyertek vissza záráskor, akkor lesz több pénz.
Az egyik asztalon ott egy bakelit tálca, rajta egy kávé és egy tányéron kifli. Croissant pontosabban. A székeken nem ül senki. Elmentek még venni valamit, gondolom én, és leülök egy szomszédos asztalhoz.