Az élet egyik legnagyobb ajándékának tekintem, hogy szerető családom van, akikkel öröm együtt lenni, és akik igénylik a többiek- egymás jelenlétét.
Az ünnepeket családi békében és nyugalomban töltöttük. Utána pihenésként elolvastam egy pár könyvet, amelyeket most nektek is ajánlok.
Köztük a magyarokat részesítem előnyben, és első helyen mindjárt
Schäffer Erzsébet új könyvét, a Párarajzok címűt.
A tőle megszokott szelíd bölcsességgel és alázattal nézi a világot, és így a legapróbb dolgok, a legjelentéktelenebb események és leghétköznapibb emberek is feszítően izgalmas történeteket produkálnak. Vagyis nincsenek is történetek: szösszenések vannak, az ő rácsodálkozása a világra, amivel mindenben meglátja a jót, a szépet. És közben érezzük, ő is esendő, halandó, botladozó ember, akárcsak mi. Mégis-hiszem- egy icipicit különb nálunk.
A másik kedvencem a Gustav szonáta Rose Tremain brit szerző tollából, egy barátság története, amelynek keretéül az 1947-2002 korszak szolgál összes rémségével, ellentmondásaival, értelmetlenségével és hősiességével. Talán azért is szeretem ezt a regényt, mert Svájcban játszódik.
Sanghaiba visz a Nobel-díjas Kazuo Ishiguro könyve, az Árva korunkban című. Egy japán és egy angol kisfiú barátságán keresztül megértjük belőle, hogyan-miért tették az angolok a kínai népet ópiumfüggővé. Számomra a könyv legszebb gondolata ez:
..Akira az egyik elsötétítő függönyre mutatott, amelyik félig le volt húzva. Mi, gyerekek, mondta, olyanok vagyunk, mint a zsineg, amely összefogja a redőnyléceket. Egy japán szerzetes mondta ezt neki egyszer. Legtöbbször nem is tudunk róla, de mi, gyerekek tartjuk egyben nemcsak a családot, hanem az egész világot is. Ha nem tesszük a dolgunkat, a redőny szétesik, lécei szétszóródnak a padlón.
Végül egy régi kedvencem, Mireille Guiliano jó humorú könyvét vettem újra kézbe, a Francia nők nem ráncosodnak címűt. Mindenféle hasznos -és időnként haszontalan- receptet kapunk a híres pezsgőgyár egykori, mára nyugdíjba vonult ügyvezetőjétől az öregedéssel és szépséggel kapcsolatban.
Egyik nagy felfedezése a Mágikus Élénkítő Reggeli, melynek receptjét itt most közre is adom:
Hozzávalók:
- ½ pohár natúr joghurt
- 1 teáskanál len,-szőlőmag- vagy olívaolaj
- 1 citrom leve
- 1 teáskanál méz
- 1-2 evőkanál natúr zabpehely
- 2 teáskanál apróra vágott dió
Keverd a joghurtba először az olajat, aztán a citromot, majd a mézet. Egyesével jól dolgozd el, aztán add hozzá a zabpelyhet és a végén a diót.
Nagyon finom és egészséges, pillanatok alatt elkészíthető reggelit adhatsz a családnak a megacukros corn flakes és társai – netán az üres kávé – helyett.
És ha még mindig van kedved olvasni, és kíváncsi vagy a 60-as évek Olaszországának hangulatára, kezdj bele a Nápolyi regényekbe. Elena Ferrante a szerzője a 4 kötetes lebilincselő regénynek, mely szintén egy barátság története, ezúttal két barátnőé.
Egyúttal nagyon békés, csendes, örömökben gazdag új évet kívánok mindenkinek!
