A szürke télbe muszáj csempészni egy kis zöldet, még ha csak egy erkélye is van az embernek.
Ezen a nem túl eredeti gondolaton felbuzdulva mentem el egy kertészáruházba, ahol fagytűrő növények tömkelege fogadott.
Vettem egy cserepes fenyőfát is, az idén magunkban karácsonyozunk, nem kell ennél nagyobb vagy több. Az ünnepek után kiültetem majd a kertbe.
Először egy dézsa kellett, olyan, ami szintén fagytűrő. Találtam, vettem kettőt is, egy nagyobbat és egy kicsit. Virágföld, meg a ládákba való virágok, a ládák aljára agyaggolyók, más nem is kell. Ja, meg egy kis lapát, de az van otthon.
Ahogy kipakoltam itthon, azonnal láttam, hogy a föld nem lesz elég, de nem is kéne az egészet földdel megtölteni, elég lenne a felső kb 20 centit. Úgyhogy első lépésként kirándulni mentünk, fenyőtobozokat gyűjteni. A láda aljára szórtam az agyaggolyókat, rátettem a kilyuggatott műanyag zsákot, amiben megvettem őket, aztán jött egy jó vastag réteg toboz, amire egy vékony hálót raktam, mindezt azért, hogy a felesleges víz el tudjon folyni. Aztán belepróbáltam a növényeket., arra jött a föld.
Szokás szerint beleraktam az üres cserepeket- erről már írtam korábban, tavasszal. Ez a technika most is bevált.
Aztán elkezdtem feltölteni a ládát. Mikor már elég szoros volt a föld a cserepek körül, meglazítottam őket és helyükbe tettem a virágokat.
Mire kész lettem, este lett. És az eredmény:
Ennél szebbek már csak akkor lesznek, ha a hó kicsit betakarja őket, alig várom!
