Nagyon szeretek az ócskapiacon böngészni, a kincsvadászat lehet ilyen izgalmas élmény.
A sok holmi között igazi élvezet nézelődni, elképzelni, hogy a kiállított tárgyaknak milyen előéletük lehetett. Edények, csuprok és tányérok mesélnek a gazdáikról. Kicsorbult poharak és rozsdás reszelők között valódi értékeket is felfedezhet az ember.
Legutóbb egy érdekes szénrajzot vettem potom pénzért. A fehér lapról egy idős ember néz farkasszemet velem. Csupa ránc férfiarc, szúrós tekintettel. De a tekintete világít, még így a fekete-fehér rajzról is látszik, világos a szeme, talán kék. Sokat megélt ember tekintete.
Vettem még egy kicsi támlás széket, fonott az ülőkéje, olyan 4-5 évesnek való méret. Kopott a fája, sokat használták. Vajon kié volt, honnan került elő? Talán egy ügyes kezű férfi készítette kisfiának-lányának, unokájának.
Találtam továbbá egy kicsi faliszekrényt, aminek gyógyszer szaga van. Én is azt fogok benne tartani. Hányan gyógyultak meg azoktól a szerektől, amik a szekrényben voltak valaha?
Korábbi szerzeményem egy japán -vagy talán kínai- kép hármas sorozat, ami szövőszéken dolgozó asszonyokat ábrázol. Rizspapír lehet az alapja, érdekes a textúrája.
Csinos kis szalmakalapot is láttam, látszik, a gazdája nagy becsben tartotta. Finom úrihölgy lehetett, szinte látom, ahogy a templomba vagy randevúra készülve fejére igazította.
Van egy réges-régi szemüveg is, drótos a szára, pici kék tokban van. A gazdája már régen nincs az élők sorában, de a tárgy, amit használt, az még itt van velünk. Rá gondolok néha, az ismeretlenre, örülne, ha tudná, hogy a szemüvege itt lakik a könyvespolcunkon.
Vettem továbbá gyerekjátékokat, amelyekkel olyan gyerekek játszottak, akik azóta felnőttek. Bábjátékhoz való teljes sorozatot is találtam egyszer, kézzel faragott és kézzel festett öregember, királylány, sárkány és gonosz boszorka fogja megörvendeztetni a kicsiket.
Tisztelem a tárgyakat, lelkük van. Egy letűnt korról mesélnek, amikor még megbecsülték az emberek az őket körülvevő tárgyakat, a kezük munkáját, az élelmet, amit megtermeltek, volt idejük a gyerekeiknek mesélni, esténként a vacsoraasztalnál beszélgettek egymással, és soha sehová nem siettek.
