Szerencsém van.
A Facebookon olyan sok csúfságot olvasok. Gátlás nélkül anyáznak, hülyéznek emberek, hogy az erősebb kifejezéseket ne is említsem.
Bármi lehet a téma, mindig van valaki, aki beleköt valamibe. Legutóbb egy viccesnek szánt bejegyzést olvastam, annyira mondjuk nem volt vicces, de azért végigolvastam, és kapott is csomó jó kommentet, de valaki mégis abba kapott bele, hogy az illető 50 + os hölgy ne tegyen ki közeli fotót magáról, mert már öreg.
Nekem tényleg szerencsém van. Sok a hozzászólás, a megosztás, de soha eddig nem kaptam a nyakamba gonosz megjegyzést. Remélem, hogy folytatódik ez a szép tendencia, amire nagyon-nagyon büszke vagyok.
Az öregedésről meg megvan a saját véleményem, hogy azt ne mondjam, tapasztalatom. 68 éves vagyok, bárki megnézheti a születési évemet. Igyekszem a koromból kihozni a legtöbbet, mert az a véleményem, hogy meg kell tisztelnünk embertársainkat azzal, hogy ápolt külsővel lépünk ki az otthonunkból az élet nagy színpadára- ahol minden férfi és nő szerepet játszik- mondja Shakespeare.
Hogy a hajam gondozott legyen és fésült, a ruhám ápolt és tiszta, alapvető törekvésem. És hogy nem vagyok már fiatal? Tényleg nem. És ha Isten éltet, még sokáig fogok öregedni, és egyre ráncosabb leszek, és egyre kevésbé fogok tetszeni a FB népének. Mármint azoknak, akik kizárólag a csinos, fiatal, jó testű, 30-as lányokat szeretik nézegetni, akik műszempillájukat, műkörmüket, mű szájukat -és minden egyebet- mutogatnak a közösségi oldalakon, és többnyire az „esze semmi fogd meg jól” kategóriába tartoznak. Őszinte tisztelet a kivételnek.
Most fejeztem be azt a könyvet, amit apámról írtam és a közeljövőben fog megjelenni. Aki ismerte őt egy kicsit is, aki látta előadáson vagy találkozott vele személyesen, tanúsíthatja, hogy a korát meghazudtolóan fiatalos volt. Soha nem gondolkodott azon, hogy is kéne megöregedni, ezért soha nem is láttuk őt öregnek.
„Ami meghatározza a korodat, az a szíved fiatalsága”- szól a mondás, ezzel zártam a könyvet is. Az én szívem fiatal, mint ahogy az övé is az volt. A ráncaimmal békében kell együtt élnem, mint ahogy a számokban kifejezett korommal is.
Remélem, hogy a most 20-30-40 évesek is meg fognak öregedni, ráncosak lesznek, elromlik a látásuk és fog fájni a derekuk egyszer majd. Ezt kívánom nekik tiszta szívemből, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy egyetlen módja elkerülni az öregedést, ha fiatalon meghalunk.
Álljon még itt egy bűbájos mondás, amit szeretek idézgetni:
Bárcsak még egyszer hetven éves lehetnék!-sóhajtott fel a kilencvenhárom éves Hilda néni.
