Egek ura! Most komolyan.
- Miért hiheti valaki, hogy a méz = cukor.
- Hogy a cukorbeteg meghal, ha mézet eszik.
- Hogy a méz ördögtől való, hízlal, allergizál, és csak az „alternatív lobbi”próbálja becsempészni az átlagember fejébe a gondolatot, hogy a méz jó.
- Hogy a gonosz homo sapiens elveszi a szegény méhektől a mézet, amit nem nekünk készítenek.
Ezeket a megjegyzéseket a kommentekben látom a mézes videóm kapcsán.
Csupa tévhit.
Aztán vannak a kérdések: hol lehet jó mézet kapni?
Jó-e a kristályos méz?
Jó-e az akácméz?
Évekig méhészkedtünk a férjemmel, de sajnos be kellett látnunk, hogy annyi év küzdelme után nem tudjuk folytatni. Ahol lakunk, az éghajlat nem kedvez a méheknek, rövid és hűvös a nyár, sok az eső, a tél zord és hosszú. De az is lehet, hogy ügyetlenek voltunk. 5 évig küszködtünk, aztán szívszakadva, de feladtuk.
Elmondom, hogy volt, ha érdekel.
Nagyon tisztelem a méheket, ezeket a szorgos kis rovarokat. Aggódva látom, hogy elég gyorsan fogyatkozik a számuk, pedig hihetetlen fontos munkát is végeznek (beporzás) amellett, hogy a méhkaptár termékei (a méz, a méhpempő, -a királynő tápláléka-, a propolisz, -a méhek gyógyszere-, sőt a méhméreg is) gyógyító tulajdonságokkal rendelkeznek. Úgy gondoltam tehát, hogy „felajánlok” a méheknek egy békés szigetet (a kertünket) ahol nincs vegyszer, van viszont hársfa, bodzabokrok és levendula, meg kakukkfű. Most már látom, elég naív, mondhatnám ostoba elképzelésem volt a méhészkedésről.
Azzal kezdtük, hogy beiratkoztunk egy tanfolyamra a méhész egyesületbe, majd mikor elvégeztük, megvettük a hozzávalókat (kaptár, füstölő, védőruha stb) és vettünk 2 kaptárnyi méhet királynővel együtt.
Az első nyár nem várt óriási sikert hozott. 52 kg mézet tudtunk pergetni gyakorlatilag egy kaptárból. És hogy miért lehet elvenni ennyi mézet?
Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kaptár emeletes. Az alsó szinten van a királynő, a fialás, vagyis a lárvák többé-kevésbé előrehaladott stádiumban, és a keretek, ahová a dolgozó méhek elpakolják a mézet. Amikor tele egy-egy sejt, vékony, opálos fehér viaszréteggel betakarják, így tartósítják. Ez lesz a téli ennivalójuk.
Az emeleten lévő keretek sokkal kisebbek, oda a királynőt nem engedjük fel, hogy oda ne petézzen, viszont a méhek oda is raknak mézet. Na ezt a mézet lehet elvenni tőlük, mert ez az extra túlélő készletük, bőven elég nekik a földszinti tartalék.
Tavasszal, amikor kirepülnek, már ki lehet nyitni a kaptárt, és el lehet kezdeni etetni őket. Cukormasszát kapnak ilyenkor, hogy nehogy véletlenül mégis éhen haljanak, mert a koratavaszi táplálék (virág) mennyisége ilyenkor még gyér.
Ezt egyébként esős nyarakon is így csináltuk, mert az első szuper évet leszámítva nem sok mézet láttunk a méheinktől.
Viszont rengeteg kiadás és munka volt velük. Hol a királynőt nem találtuk, hol nem volt elég méhecske, hol egyszer csak a tél közepén faképnél hagytak bennünket, kirepültek isten tudja hová, hátrahagyva még a mézzel csurig rakott kereteket is.
Abban az évben tízezerszámra ürültek ki a kaptárak, nem lehetett tudni, miért. Volt olyan profi méhész, aki a kaptárjai -vagyis a méhei – felét vesztette el. A mai napig nem tudta senki megfejteni a rejtélyt.
Nyáron figyelni kell, van-e elég dolgozó méh, van-e elég utánpótlás, nincs-e kártevőjük, nem akarnak-e kirajzani (ha sokan vannak, a fele kaptár kirepül tágasabb helyet keresni), petézik-e a királynő, vagy már öreg, kell helyette másik, stb.
Ősszel el kell végezni a kártevőmentesítést, téliesíteni a kaptárakat, vagyis szűkíteni a bejáratokat. Addigra már le kellett venni a felső kereteket, valamikor a nyár végén.
Július után már nem sok virág van, ilyenkor gyűjtik az erdei mézet. Ez a levéltetvek anyagcsere termékeiből, magyarán a székletükből készül, ezért sötét a színe.
Ugye ezt se tudtad.
A méz a virágokból gyűjtött nektárból készül, semmi köze a répa- vagy nádcukorhoz, amit a népnyelv „cukornak” hív. Alacsony glikémiás indexű szénhidrátokból áll, vagyis lassan szívódik fel, lassan emeli a vércukor szintet, tehát cukorbetegeknek sokkal jobb a „cukornál”. Édes az íze és van bőségesen kalória tartalma -ebben a tekintetben nem különbözik a cukortól, hízlal, ha kilószámra eszed, és igen, a cukorbetegek számítsák be a szénhidrát napi adagjukba.
Csecsemőknek 1 éves korig nem adható.
Allergiát okozhat, de őszintén mondom, nekem nincs ismerősöm, aki allergiás lenne a mézre.
A legvilágosabb méz az akácméz. Nem a legjobb szerintem, de torokfájásnál nagy hasznát lehet venni. Én karakteresebb mézeket szeretem, leginkább azt, ami a hársvirágból készül.
Hamisítják a mézet. Ez úgy lehetséges, hogy a méhek cukorból is tudnak mézet készíteni, ez történik, amikor tavasszal, tél végén vagy esős nyarakon etetjük őket. Ezt árulják mézként lelkiismeretlen emberek horror áron.
Ez a méz kalóriatartalmánál fogva jó tápláléknak a méheknek, de nincs benne semmi az igazi méz hatóanyagaiból. Mert a igazi mézben van kálcium, réz, vas, magnézium, cink, foszfor és kálium, valamint a létező aminósavak fele, antioxidánsok, enzimek, ezen kívül B-, C-, D- és E -vitaminok. Ezek mind hiányoznak a cukorból.
Hogy hol lehet jó mézet kapni? Nincs halálbiztos receptem. Annál a kistermelőnél, aki alig bír megélni a méheiből, de küzd, nem adja fel, és viszonylag olcsón kell adnia a mézet. Számlát nem ad, mert nem bírja befizetni a súlyos adókat. De hogy hol találsz ilyet? Talán vidéken, és nem a nagyvárosok közelében.
Kristályos méz: nem baj, ha kikristályosodik, ugyanis a műméz nem képes erre. Könnyű folyékonnyá tenni, csak langyos helyre kell állítani az üveget, napos ablakba vagy forró vízbe tenni, de a mikró, sütő nem jó megoldás, mert elbomlanak a hatóanyagok.
Én sütéshez is használom, az ásványi anyagok azért megmaradnak, ha a többi el is vész.
A méhek életének egyéb csodáiról már nem is beszélek: hogy 30 000 méhecske van egy kaptárban, csak a nőstények dolgoznak, egy dolgozó méh átlag 24 napig él, ezalatt végigjárja a méh-hierarchiát, takarítóként kezdi és dolgozóként végzi, hogy a királynő a legnagyobb termetű méh, 3-5 évig él, életében általában csak egyszer hagyja el a kaptárt, amikor megtermékenyítik, abból az egy párosodásból rakja egész életében a petéket.
Hogy a méhek kommunikálnak egymással, táncukkal mondják el a többieknek, hol van a legközelebbi méhlegelő- és még ezer csodálatra méltó dolog, Órákig tudtam bámulni a kaptárba berepülő vagy onnan távozó méheket, sosem tudtam rájönni, miért van az, hogy egyesek háton, mások hason csúsznak be a kaptárba.
És végül, de nem utolsó sorban: nem kapok senkitől jutalékot, amiért népszerűsítem a mézet. Csak hiszek benne, és aggódom a méhekért, –higgyetek és aggódjatok velem.
Mást úgysem tudunk tenni: a méheket pusztító vegyszerek, a savas eső, a mérgezett növények felett nekünk nincs hatalmunk.
