Ma lejárt szavatosságú dobozos tejeskávét ittam

Ez gyakran előfordul. A joghurt dátumát nem is nézem, kábé emlékezni szoktam, mikor vettem, azt csak akkor nem eszem meg, ha gyanús a szaga, az íze vagy a kinézete. De ez nagyjából évente egyszer fordul elő. Úgyhogy megesik, hogy napokkal, hetekkel azelőtti dátumú joghurtot eszem.

Mindjárt mondom, miért van ez a fura szokásom.

Sokat cikkeznek mostanában a felesleges és kidobott élelmiszerekről. Láttam egy riportot arról, hogy lejárt szavatosságú joghurtot (hogy ennél a példánál maradjak) laboratóriumban tartottak még jó sokáig, és közben vizsgálták a minőségét. Kiderült, hogy hetekkel –ha jól emlékszem, 4 héttel- a szavatosság után is kifogástalan volt a minősége. Nem csak szemnek-szájnak, hanem a kémcsőnek is.

Régen nem a dátumot néztük, hanem megszagoltuk, megnéztük, és ha úgy ítéltük meg, hogy jó az étel, akkor megettük. Ma először a naptárat veszed elő. Pedig –sajnos- az élelmiszerek úgy tele vannak nyomva tartósítószerekkel, hogy, mint az előző példa is mutatja, bátran lehet őket az ajánlottnál tovább fogyasztani. És közben a gyártók is egyre rövidebbre veszik a szavatossági időt, hogy kinyittassák velünk a pénztárcánkat.

Senkit nem bátorítok arra, hogy romlott élelmiszert egyen, dehogy.

Csak azt mondom, hogy vegyük már vissza a józan paraszti eszünket, amitől igyekeznek megfosztani bennünket, és tegyük azt, amit az diktál.

Ja, és ezt az élet számos területére is érvényesnek tartom.

Néha sírni tudnék attól, hogy a vízvezeték-szerelőnek és a redőnyösnek én mondom meg, hogyan végezze a dolgát. Pedig egyik szakmához sem konyítok, van viszont szemem és józan eszem, mint mindenkinek.

Az a helyzet, hogy akkor is észnél kell legyél, ha orvoshoz, ügyvédhez mész, mert ott sem feltétlenül csak a te érdeked lebeg szem előtt. Vagy inkább így fogalmazok: senkinek nem vagy olyan fontos, mint te saját magadnak. Jobb, ha átgondolod a hallottakat, utánanézel és – olvasol, tájékozódsz, és a tények ismeretében magad döntesz.

Ne hagyd, hogy mások írják a sorsodat.