Angolában nem volt jó elefántnak lenni a polgárháború idején. Vadászták őket a húsukért és az agyarukért, melyeket fegyverre cseréltek. 2002 után azonban véget ért a háború, és azóta viszonylag békében élnek, sőt, a szomszédos országokból is jöttek “bevándorlók”, hogy benépesítsék az országot, ahonnan szinte teljesen kiirtotta az ember az ormányosokat.
Az elefántoknak azonban egy addig ismeretlen veszéllyel kellett szembenézniük: több millió taposóaknával, melyet a háború hagyott maga után. 2004-ben kezdődött az elaknásított területek megtisztítása. Az első 100 négyzetkilométeren 3 elefánttetemet találtak. Érdekes módon, bár az elefántok száma nőtt, az elaknásított területek nagysága pedig nagyon lassan csökken, azóta alig van baleset. Az állatok megtanulták kikerülni az aknákat.
A megfigyelést követőrendszerrel is igazolták: az elefántok rendszeresen kelnek át sikerrel az aknamezőkön. Az az elefánt, amelyik túlélt egy robbanást vagy tanúja volt egynek, az egész csordát figyelmezteti nagyon alacsony frekvenciájú morgó hanggal.
A kíváncsi tudósok Dél-Afrikában is próbára tették az elefántokat. TNT robbanóanyagot helyeztek el nagyon erős szagú anyagok–fertőtlenítőszer, benzin, szappan és tea- közé. Az állatok hiba nélkül megkülönböztették az anyagokat egymástól, és kikerülték a robbanószereket.
Kutyák segítségével találják meg az elrejtett kábítószert. Az Egyesült Államokba nem lehet élelmiszert bevinni, a reptéren kutya szaglássza végig az utasok csomagjait, és –saját példa- könyörtelenül kiszimatolja a sonkás szendvics falatnyi maradékát. Hallottunk kutyákról, melyek megérzik a vizeletből a prosztatarákot. Tudjuk, hogy a növények is kommunikálnak egymással.
Lassan talán felfedezzük, hogy az állatok nem oktalanok, a növények éreznek és lehet, hogy gondolkodnak is. Az ember elbizakodottságában és tudatlanságában azt hiszi, ő a teremtés koronája és lelkiismeret- furdalás nélkül, ostobán pusztítja az élővilágot.
George Orwell zseniális könyve, az Állatfarm talán nem is csupán mese. Mindenesetre megér egy újraolvasást. Hátha nagyobb alázattal nézünk majd utána a bennünket körülvevő világra.
