A fogalom a munka világából ismert, a túlfeszített tempóban dolgozó vagy dolgoztatott, kimerült munkaerőre jellemző. Sokszor hónapokig tartó gyógykezelést igényel, munkából való kiesést eredményez.
Van kiút, legtöbbször munkahelyváltás a megoldás.
De akkor mi van, ha a szülői feladatba fárad bele az emberfia/lánya?
Elérkezhet az a pillanat, amikor úgy érzi a szülő, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok és nem képes a helyzet magaslatára emelkedni. Idegesíti a gyereke, úgy érzi, nem tud tovább megbírkózni a feladatokkal, ingerült, kiabál, kiborul, aztán bűntudata van, és indokolatlanul bőkezű ajándékokkal vagy engedékenységgel próbálja megnyugtatni lelkiismeretét.
Manapság még nehezebb a helyzet.
A vírushelyzet miatt a gyerek is online oktatásban részesül, a kisebbek legalább járhatnak iskolába, de a nagyobbak otthon vannak. A szülő is otthonról dolgozik, nem ritkán mind a kettő. Mindenki idegesebb a szokásosnál, beszűkül a személyes tér, egymás aurájába érnek a családtagok. Az összezártság kihozza a konfliktusokat, amúgy is szorongunk, aggódunk. A gyerek sokszor meg sem tudja fogalmazni, mi baja, de őt is mélyen érinti a bezártság, a szociális tér beszűkülése. A nagyszülők nem tudnak besegíteni, ráadásul őket is féltjük. És örülhetünk, ha egyáltalán még van munkahelyünk.
Gyógyszer nincs erre, felmondani se lehet. Akkor mi a megoldás?
Első lépésként könyveljük el, hogy nem kell szégyenkeznünk, mással is előfordul, hogy idegesíti a gyereke. Tökéletlenek vagyunk, és így van ez jól, különben milyen unalmas lenne a világ. Következő lépés az legyen, hogy hozzuk formába magunkat.
A gyerekeknek meg kell tanulniuk legelőször -és újra meg újra- azt, hogy a családi hierarchia tetején nem a gyerek áll, hanem a szülő. Nem azért, mert ő annyival öregebb, hanem azért, mert pont annyivel tud többet az életről, amennyivel öregebb.
Aztán azt is meg kell tanulniuk, ha még eddig nem tudták volna, hogy a szülőnek is jár a saját idő, és hogy neki is joga van nemet mondani időnként.
A szülő pedig védje magát. Akkor tudja csak igazán betölteni szülői szerepét, ha kipihent és nyugodt. Vonuljon el minden- nap ha csak pár percre is- egy csendes szobába, zárja magára az ajtót, hunyja be a szemét, hallgasson megnyugtató zenét. Lazuljon el, ne gondoljon semmire, pihenjen. Nehogy beengedjen bárkit is ebbe a pár percbe, nincs az a sürgős tennivaló, ami nem várhat 10-15 percet. Ennyi bőven elég, és utána teljes gőzzel belevetheti magát a gyereknevelés-munka-háztartás feladataiba.
Tanácsokat osztogatni a legkönnyebb dolog a világon, lehet erre mondani. Azt válaszolom, hogy sokan meghallgatják a mások tanácsát, de csak a bölcsek profitálnak belőle.
