
Mese Gyuri bácsiról meg az ölyvről
Egy igaz mese Gyuri bácsiról, (a híresen lágyszívű füvesemberről), amit gyerekeknek írtam, de mint minden mesét, ezt is szívesen olvassa gyerek és felnőtt.
Egy igaz mese Gyuri bácsiról, (a híresen lágyszívű füvesemberről), amit gyerekeknek írtam, de mint minden mesét, ezt is szívesen olvassa gyerek és felnőtt.
Volt egyszer egy kutya. Semmi különös nem volt rajta, négy lába volt és két füle, fehér szőre barna foltokkal.
Pakolás közben rácsodálkoztam egy pár túrabakancsra, de 3 másodperc után már tudtam, hogy anyám féltve őrzött cipőjére bámulok, nem ő őrizte féltve, hanem én.
A nagymamámnak nem volt szeméttartója.
A konyhai maradékot a malac ette meg, mert bár városban lakott, a kertben hátul volt egy aprócska disznóól egy disznó számára, akit legnagyobb gyerekkori rémületemre egy hideg téli hajnalon kivégeztek. Ma is emlékszem, hogy dugtam a fejem a párnák alá, hogy ne halljam a visítását.
A gyerekneveléshez mindenki ért. Vagy legalábbis úgy gondolja. A gyereknevelés a világ legnehezebb és egyben legkönnyebb dolga.