Influenszer

Divatos szó. Nem szép szó, angolból magyarosítva, felemás szörnyszülött.

Az alapszó jelentése hatást gyakorol, befolyásol. Magyarul véleményvezérnek hívják, ha jól gondolom.

Ez nem akarok lenni, ilyen influenszer.

Egy andekdota jut eszembe. Egyszer egy kereskedelmi csatorna népszerű reggeli műsorából jöttem, olyankor mindig küldenek taxit értem, meg egy másikat, ami hazavisz.

A taxis mesélte ezt a történetet.

Az említett reggeli műsorba egyszer behívták Kállai Ferenc akkor már Kossuth díjas színészt és egy valóságshow egyik szereplőjét, nevezzük Robinak.

Az egyenes adások mindig hektikusak, ebből a néző nyilván semmit nem észlel. A stáb ideges, másodpercre kell klappolnia mindennek. A meghívottak a folyosón vagy egy apró szobában várakoznak a sorukra, aztán a segédasszisztens hívja az embert, amikor kamera elé kell ülnie.

Kállai Ferenc a folyosón álldogált, amikor egyszer csak megjelent néhány izgatott ember, akik félretolták a várakozókat, mondván: jön a Robi, tessék félreállni!

Ki az isten jön? mennydörögte Kállai -szinte hallom- Pelikán Józsefmodorában.

A történet báját talán nem kell magyaráznom. Szereplői Kállai, a kiváló színész, aki letett néhány dolgot a magyar kultúra asztalára, meg az influenszer Robi, akit ugyan millióan néztek a tévében, de a kultúrához nem volt sok köze.

Nahát ezért nem akarok influenszer lenni. Vagyis jó lenne annak lenni. Jó lenne meggyőzni az embereket, hogy amit én fontosnak gondolok, az tényleg fontos. Nem azért, mert én gondolom, hanem azért, mert a példaképeim Voltaire, Szabó Magda és Tolsztoj, hogy csak a legelső neveket említsem, amik eszembe jutnak, azt gondolják. Hogy az egyetemes humán értékek időtállóak, és szerencsére nem tűnnek fel- és el – csillagszóróként, mint a fent említett sztárocskák. 

Ennek a blognak az olvasói, úgy gondolom, fogékonyak ezekre az értékekre. Nekik, nektek adom át egyik kedvenc mondásom, amit gyakran idézek. Ha az ember szétnéz a világban, sok kétségbeejtő dologgal találkozik:

erőszak, csalás, manipuláció, ózonlyuk és ökológiai katasztrófa.

Kétségbeesetten vesszük tudomásul, hogy magánemberként nem sokat vagy éppen semmit nem tudunk tenni. Kizárólag a saját környezetedet (a „kertedet”) tudod befolyásolni (influence), ott tudsz tenni magadért, a szeretteidért, a világért. És itt a bölcs gondolat :

„Műveld a kerted. A munka távol tartja a három rosszat: a bűnt, a szükséget és az unalmat.”

Voltaire
Gyuri bácsi és dédunokája, Maja

Szagtalanul