Tavasszal, amikor elkezdenek a méhek dolgozni, hamar szűkké válik a kaptár. A méhész nagy bosszúságára egyszer csak meggondolják magukat, és világgá mennek. Ezt hívják kirajzásnak. Ilyenkor új királynőt nevelnek maguknak, és amikor az „kész”, a régi útnak indul a méhek egy jelentős részével.
Persze ez nagy veszteség, a legyengült család nem tud felesleges mézet termelni. Amit gyűjtenek, a lelkiismeretes méhész náluk hagyja, hiszen az lesz a téli eleségük.
Velünk is megtörténik egyszer-egyszer, legutóbb az idén májusban. A közeli hársfára telepedtek le, olyan magasra, hogy nem lehetett őket elérni. Mérgelődtünk, de nem volt mit tenni, beletörődtünk, hogy megint nem lesz mézünk a nyár végén.
Két nappal később a kicsi birsalmafánkon egyszer csak észrevettünk egy nagy csomó méhet. Ők meg máshonnan rajzottak ki… hát őket befogtuk. Mivel ilyenkor igen szelídek (a nagy út előtt jól megtömik a bendőjüket, hogy sokáig kitartson), gond nélkül lehet őket molesztálni.
Egy jó nagy edénybe söpörtük az egész nagy fürtöt, majd kaptárba kerültek. Ha a királynőt nem sikerül besöpörni, akkor nem lehet őket visszatartani, a kibocsájtott ferromon hormon illata az iránytűjük. Nekünk harmadszorra sikerült őt is befogni.
Itt azt látjátok, ahogy készítem a kis videót, meg magát a videót is. Örültem, hogy meg tudtam csinálni, ritkán lát az ember ilyet. Szívesen osztom meg veletek, nézzétek, milyen érdekes a méhek világa.
Még több érdekesség a méhekről ⬇
